A "fősodratú média" ingerküszöbét elérte a rovástáblák tömege. A szakmaiságra máskor kényes HVG "betűmegvető" tény-ismerkedése viszont nem több mint liberális politikai pamflet.

Rovásírás-mánia - betűmegvetés 

Rovott helységnévtáblák és a rovásos Újszövetség a múltba révedő identitásjelzést éppúgy szolgálják, mint a nacionalista hagyományőrzést.

„A 14 karátos autó rovásírásos verziója már rég megszületett” – kommentálja Sándor Klára, a Szegedi Tudományegyetem Könyvtártudományi és Humáninformatikai Tanszékének docense azt a hírt, hogy rovásírásos változat készül az Újszövetségből. A kérdés azért különösen pikáns, mert a laikus irodalomban éppen arra szoktak hivatkozni, hogy azért nincs ennek az írásmódnak több emléke, mert a papok üldözték. Hódít viszont olyan délibábos fantazmagória is az alternatív őstörténet híveinek körében, miszerint Jézus valójában „pártus–magyar” volt, talán ez kapcsolja össze egyesek számára az egyébként pogánynak tekintett rovást a Szentírással.

Az Újszövetség és minden más rovásos szöveg esetében nem fordításról van szó, hanem átírásról, hiszen a magyar szöveget jegyzik le, csak a latin betűk helyett a székely írás jeleivel. Ugyanígy a szláv nyelvek rajongója átültethetné a magyar nyelvű Bibliát cirillre, a különbség csak az írásképben lenne. Ezzel a nyelvészkedő bravúrral fel lehetne készíteni a latin betűkhöz szokott szemet a délkelet-európai országokban látható feliratok kisilabizálásához. A Rejtő-regénynek is hasonló a funkciója. A lelkes „átíró”, Ivanov Péter hozzáfűzte 2005-ös munkájához, hogy annak ajánlja, „akinek van kedve gyakorolni a rovásírásos szöveg olvasását”.

A gyakoroltatás mellett más missziójuk is van a főként szkíta–szittya boltokban megtalálható, ősi írásmódban készült köteteknek. Sípos László, az Újszövetség átültetését vezető Rovás Alapítvány elnöke szerint „az ezeréves múltra visszatekintő rovásíráscsalád kialakulása és fejlődése szervesen kötődik a magyarsághoz és annak őseihez”, és mivel – mint mondja – „a világvallás szent könyve is a szellemi örökségünk része, a rovó társadalom számára természetes igényként jelentkezik a Szentírás és a rovás egységbe foglalása”. 

Mátyás király korában is volt hasonlóan buzgó közeg: akkor a humanisták fedezték fel maguknak a rovásírást. A korszak kutatója, Horváth Iván egyenesen úgy véli, hogy nem is olyan ősi a rovott ábécé, a XV. századi tudósok találták ki. Sándor Klára más véleményen van. Szerinte egyrészt a székely írás elég biztosan a török írások családjába tartozik, másrészt ismertek rovásírást tartalmazó emlékek a honfoglalás korából is, bár azok nem székely, hanem valamilyen más ábécével készültek. A magyar törzsek korábbi környezetét jelentő népek, az avarok, a dunai bolgárok és a kazárok különféle ábécéket használtak; az viszont Sándor Klára szerint is kétségtelen, hogy Mátyás korának nagy szerepe volt a székelyek által ismert változat fennmaradásában. Miközben Kelet-Európa tele van középkori rovásírásos hagyatékkal, a mai Magyarország határain belül nem találtak ilyen emlékeket – azok kizárólag Székelyföldön kerültek elő, ezért is hívják székely rovásírásnak.

Így ha valaki azt hinné, hogy a Magyarországon is egyre szaporodó rovásírásos helységnévtáblák felállítói esetleg valós, helyi történelmi hagyományról emlékeznek meg – legutóbb például Harkányban vagy Isaszegen –, az téved. Mindkét településen a Jobbik kezdeményezésére döngölték a város határába a rovátkás névtáblát, amit hivatalos úton már bárki megtehet: a tábla 6400 forintba kerül, a Rovás Alapítvány weboldaláról pedig le lehet tölteni a szükséges dokumentumokat, sőt az egyesült hagyományőrzők szívesen átvállalják az engedélyeztetést is. Az avatási ceremónián az identitástudatukkal büszkélkedő résztvevők tarsolyos, bocskais és akár huszárruhás „divatbemutatójára”, a beszédekben pedig némi hősi múltidézésre is számíthat az érdeklődő, például a trianoni szívfájdalma gyógyírjaként.

Nem csoda hát, ha politikai bukétól és szélsőjobbos asszociációktól sem mentes ez a kultúrtörténeti emlék. „Kisajátítani csak azt lehet, amit hagyunk” – tartja Sándor Klára, és hozzáteszi: nem törvényszerű, hogy mindenki radikális nacionalista eszméket valljon, akit érdekel a rovásírás. Az már más kérdés, hogy ha például egy fiatal elkezd kutatni rovástémában, gyakran köt ki azokon a fórumokon, amelyek valóban szélsőjobboldaliak. A rovásfanatikusok szemellenzős nacionalizmusával szemben a tudatlanságával szigeteli el magát a realitástól az, aki eleve megbélyegzi és elutasítja ezt az írástípust.

De miért is sajátítja el bárki a rovásírást, amelynek semmi gyakorlati haszna nincs? Egy szakhírportál minapi beszámolója szerint legalábbis a beavatottság és a büszkeség érzése miatt mindenképp megéri. És legalább lesz, aki szorgalmasan olvassa Magyarország hatvan új keletű helységnévtábláját, Zuglóba érve a rovásírásos köszöntő feliratokat, és nem lesz hiábavaló a jövőre ígért szenzáció: a számítógépeken elérhetővé válhat az egységes, nemzetközi szabványnak megfelelő rovásírásos karakterkészlet.

(Lukács Andrea - HVG - eredeti cikk)

Rovás Info vélemény:

A szerző megkereste a Rovás Alapítványt is kérdéseivel, amelyekre adott válaszokból pontatlanul és önkényesen helyezett el részleteket a politikai indíttatású és szakmailag is vállalhatatlan színvonalú cikkébe. Hamarosan hivatalos választ fog kapni erre az elfogadhatatlan eljárásra.

Kapcsolódó cikkek:

• Ájbrájt meg a rovás
• Giccsesre hímzett múlt
• Balliberális nemzettudat