Törvénybe kell iktatni, hogy különlegesen szigorú elbánásmódban részesítsék, azokat a személyeket, akik a rovásírással kapcsolatos tárgyakat megrongálják, hiszen a magyarságot lelkileg a legmélyebben sértik meg.

Szegedi Csanád a rovásműveltségről

Az elmúlt hét folyamán jelent meg több cikk a rovásműveltség szerepéről, a szaporodó rovásos táblákról. Szegedi Csanád EP-képviselő az alábbi két cikkben nyilatkozott.

Közös identitiás-többszörös

Tavaly november 16-án hirdette meg a Jobbik Magyarországért Mozgalom a „rovásírásos táblaállítási missziót”- emlékeztetett Szegedi Csanád, a Jobbik alelnöke, az Európai Parlament képviselője. A program keretében a nemzeti radikális párt ígéretet tett arra, hogy 100 rovásírásos helynévtáblát fognak elhelyezni. Eddig közel 200 táblát helyeztek ki a Jobbik akciójának keretén belül- ismertette az adatokat a politikus. Hozzátette: számításaik szerint az év végéig közel 350 táblát fognak állítani. Az eddigi legtöbb - tíz - táblával eddig Hódmezővásárhely rendelkezik, a legtöbb - nyolc- rovásírásos táblával rendelkező megyeszékhely pedig Miskolc. Ezeket a legtöbb esetben a Rovás Alapítvánnyal közösen állította a Jobbik.

A nemzeti radikális képviselő megjegyezte a táblaállítási misszió 1990-ben Székelyföldről indult el, Székelykeresztúron állították az első rovásírásos táblát, majd 2003-ban indult egy nagyobb, átfogóbb mozgalom Székelyföldön, ahol a Csíki- medencében több táblát is állítottak. Szegedi Csanád szavaival élve: a Jobbik importálta Magyarországra ezt a kezdeményezést.
A politikus elmondta: fontosnak tartják a rovásírásos táblaállítási folyamatot, mert a rovásírás ősi több ezer éves kultúraként csüng, amely szimbolizálja a magyar élni akarást, az ősiséget, a magyar lélekből fakadó szeretetet és kreativitást. A Jobbik szerint az, hogy Magyarországon gazdasági válság van az annak is köszönhető, hogy identitás válság van. És az identitásbeli válságból nem lehet úgy kijönni, hogy a saját identitásunkat ne rendeznék, vissza kell térni a tiszta forráshoz, ebből kell erőt meríteni. A nemzeti radikális képviselő úgy gondolja: beszélnünk kell azokról a kultúrkincseinkről, eseményekről, nyert csatákról, amelyekre büszke lehet a magyar nép.

Szegedi Csanád hangsúlyozta: a rovásírás egy olyan szimbolikus közös többszörös, amely összeköti magyart a magyarral, amely oktatásával, felelevenítésével úgy össze lehet forrasztani a magyarságot, megerősíti a kapcsolatokat határon innen és határon túl. A politikus kiemelte: ilyen ősi kincsekkel nem csak a Kárpát- medencei magyarság rendelkezik, hanem összességében a turáni népek. Az alelnök szerint beszélni kell arról is, hogy milyen lehetőség van a turáni népekkel szövetséget kötni a világban. Újra kell építeni azt a kapcsolatrendszert, amely kazahokat, türkméneket, azerieket, szkítákat több ezer éven összekötötte és egy egységes védelmi kulturális rendszerrel rendelkező államalakulatot biztosított a világban. Azért fontos a turáni szövetség létrehozása, mert egy olyan önálló politikai tengelyt tudnánk létrehozni, amely biztonságot adhatna a magyarság számára.

A rovásírás népszerűsítése nem fejeződhet be a táblaállítási misszióval, hiszen a rovásírást tovább kell vinni a társadalom mélyebb rétegeibe. A rovásírás társadalomba való beágyazásának eszköze az oktatás- hívta fel a figyelmet Szegedi Csanád. Majd emlékeztetett: a Jobbik már tavaly is kezdeményezte, hogy a Nemzeti Alaptantervben szerepeljen a rovásírás megismerése. Ha más megoldás nincs kötelező fakultatív jellegként kellene bevezetni a tanítását. A nemzeti radikális párt szerint a rovásírásnak alkotmányos védelmet kellene biztosítani. Továbbá törvénybe kell iktatni, hogy különlegesen szigorú elbánásmódba részesítsék, azokat a személyeket, akik a rovásírással kapcsolatos tárgyakat megrongálják, hiszen a magyarságot lelkileg a legmélyebben sérti meg.

 (barikad.hu)

A rovástábla-mozgalomról

Szokásomhoz híven idén nyáron is ellátogattam Székelyföldre, ahol abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy egy helyi székely Székelyudvarhelyen a „rovástáblák apostolának” nevezett. Az EP tiszteletbeli székely képviselőjeként ennél nagyobb kitüntetést nem kaphattam volna. Ugyanakkor az érdem nem csak az enyém, hiszen az a tény, hogy mára több száz hivatalos rovástábla köszönti az utazókat Magyarország szerte, nem lehet egy ember érdeme.

Büszke vagyok a Jobbik tagságára, hogy vállukra vették a kormányaink által hazánkban csak „tájidegenként” szemlélt rovás-missziót. Köszönöm nekik azt az időt és anyagi áldozatot, mellyel eddig is hozzájárultak ahhoz, hogy a Jobbik sikerre vihesse azt a küldetést, amit ősi rovásírásunk népszerűsítése jelent. Ezzel morálisan is fényévnyi távolságba kerültek azoktól az „értelmiségi” köröktől, melyek a kulturális sokszínűségért csak akkor küzdenek, ha abban semmi sincs, ami magyar.

A rovástábla-állítás éppen ezért nem csupán egy feladat, hanem annál sokkal több: küldetés. A napjainkban megtapasztalható nemzetellenes légkörben a korábbiaknál is nagyobb hangsúlyt kell helyeznünk a hun-magyar rovásírás megjelenítésére a hétköznapok szintjén, hiszen ez egy olyan őseinktől örökölt jelkép, amely örökre összeforrassza, és szétvághatatlan köteléket hoz létre magyar és magyar között éljen bárhol is a Kárpát-medencében.

Éppen ezért minden Jobbik-tag nevében szeretnék köszönetet mondani azoknak a bátor székely testvéreinknek, akik szembeszállva a román állam „bozgor-mozgalmával” (a megszállók bozgornak, vagyis hontalannak nevezik az Erdélyben őshonos magyarságot) 1990-ben felállították Székelykeresztúron az első rovástáblát, majd 2003-ban újra zászlajukra tűzték a székely-magyarság ősi jelképének terjesztését. Őszintén remélem, hogy bátorságukkal és kitartásukkal továbbra is példát mutatnak Csaba királyfi magyarjai csonka országban élő magyar testvéreiknek.

Az országban egyre több településre beérve hirdeti ősink írásával írt helynévtábla, hogy igazán jó jobbikosnak és így nemzetben gondolkodó magyarnak lenni.

Szegedi Csanád

(Barikád.hu, Kuruc.info)

Kapcsolódó cikkek:

• Trianon - Táblaavatások
• Rovástábla - Jobbik misszió
• Tavasz = 100 rovástábla