| Bolgár György érdemei |
| 2011. december 31. szombat, 08:55 |
|
Drágabolgárúr konyec! A jelenkori liberalizmus önellentmondásos eszméje az utolsókat rúgja az egész világon. Nálunk is megindult a folyamat az SzDSz nevű üzleti csoport politikai bukásával. Az irányzat kiszolgálói azonban nem tűntek el teljesen. A parlamentben nevet váltottak és a közéletben is jelen vannak. Emblematikus sajtófigurájuk egyike Drágabolgárúr művésznéven például nemzeti írásunk hiteltelenítésének és ellenzésének feladatával küzdött továbbra is, mintha mi sem történt volna. Az öröm a ürömben, hogy a hosszú ideig kontraszelektált liberális holdudvar szellemileg annyira leamortizálta magát, hogy Bolgár György még mindig nem jött rá, hogy szánalmas próbálkozásaival már csak annyit tud ártani, mint a legyengített vírus a védőoltásban ... jelenléte és véleménye egy állandó ösztönzés, hogy a rovás népszerűsítését, a táblaállítást változatlanul folytatni kell. Kurutty - Bolgár György esete az LMP-szavazóval Az ember nem harcolhat minden pillanatban az egyenőtlenségért. Néha pihenni is kell. Az ellenforradalmi hevület igencsak kimeríti a szervezetet. Túl nagy az ellensúly. Mára túlságosan is elkapatta magát az emberiség, s értelemszerűen az alja küzd holmi "egyenlőségért" és akarja lehúzni a felsőbb szinteket. A tömeg nem felemelkedni akar. Lerántani. A mocsokban akar egyenlő lenni, a piszokban, bűnben és ostobaságban. Ott akar látni maga mellett, lent, a disznóólban, nem az éteri magasságokban szeretne együtt filozofálgatni. S ha nem mész le a szintjére, gyűlöl. Szóval némi pihentető gyanánt az internet sátáni kisugárzásának tettem ki magam egy időre, s nem is feleslegesen. Az egyik videómegosztón magát Bolgár urat fedeztem fel kitörő örömmel. Selymes hangja szinte simogatott. Orcájának vonásai pedig kedves emlékeket ébresztettek, emlékeket, lassan tovatűnő, félig már elfeledett érzelmeket a múlból, ifjúságom idejéből, amikor ezt a bandát még oly mélyről jövő indulattal tudtam utálni, megvetni. Egy rádióbejátszást töltött fel valaki, ahol e nagy ember készített riportot a Magyar Közút Nonprofit Zrt. forgalomtechnikai és kezelési osztályának vezetőjével. A lényeg az volt - ahogy kivetttem -, hogy a napokban Bolgár György kikerekedett szemmel döbbent rá arra, hogy ma Magyarországon lehet hivatalosan rovásírásos táblát állítani. Miért engedélyezték a települések határában a rovásos táblákat? Ezen rugózott ő. Nem idézem, mert nem fontos, olyan, amilyen, teszi a dolgát, de a jelenségen kissé eltöprengtem. Ezek ott vannak lenn. De teljesen. Már tényleg nem kellenek senkinek. Sem helyi szinten - íróikat nem olvassák, háttérpártjaik nullává lettek -, mind európai viszonylatban, ahol láthatóan dől össze minden, amit képviselnek, mind gazdasági, mind össztársadalmi szinten. Mert hát nem működik. Lent vannak, a pocsolyában, de azért ez még itt mindig kuruttyol. És köpdös. Brehm írja "a közönséges varangy váladéka, a phrynin, merevgörcsöt és a szív mozgásának idő előtti megállását okozza". Kerüljük őket! (Demokrata 2011.08.24. - Pozsonyi Ádám rovata) Klubrádió rovással kapcsolatos híradások:
Kapcsolódó cikkek: |
Sokan követték figyelemmel Bolgár György és a számára felfoghatatlan rovástáblák kapcsolatát. A kenyéradó Klubrádiónak a történelem szemétdombjára való kerülését Pozsonyi Ádám jegyzetével ünnepeljük.