| Rovás a Dunántúli Naplóban |
| 2011. szeptember 03. szombat, 08:00 |
|
Nem kínai, nem bizony! Sajtótörténeti esemény, hogy a régi magyar írás ábécéje napilapban kap kiemelt helyet. Sajnos a mellékelt rovás ABC balról jobbra tartó íráshoz tartozik, míg a felette lévő képen jobbról balra tartó rovástábla látható. Egyik sem hibás, csak együtt nem megy... Gratulálunk azonban a frappáns címadáshoz: ez tényleg nem kínai (tehát nem furcsa).
Dunántúli Napló szerkesztési malőrje - nem megfelelő írásírányú ABC próbálja eligazítani az olvasókat. Nem kínai - rovásírás: Egyre több település határát jelzi „ősmagyar” felirat Baranyában legutóbb augusztus 20-án Komlón avattak és szenteltek fel új, rovással írt helységnévtáblát. Ezt megelőzően a megyében Mohácson és Harkányban is felállítottak ilyen táblákat. A volt bányászvárosban az Erdélyi Kör, a másik két településen a Jobbik helyi szervezete kezdeményezte a városnevek latin betűs írásmódot megelőző rovással írt táblák felállítását. Információink szerint a megyében rövidesen további ilyen táblák avatására is sor kerülhet.
A Mohácsra vezető út mentén immár nemcsak magyarul és a nemzetiségek nyelvén, hanem rovásírásos feliraton is olvasható a város neve Az első rovástáblákat Erdélyben állították az ezredfordulót követően, azóta a kezdeményezés valóságos mozgalommá nőtte ki magát: ma már több mint száz magyarlakta helyen megtalálhatók. Többen viszont értetlenül állnak a feliratok előtt, mondván, nem értik, milyen nyelven íródtak, s így természetesen azt sem, mi áll rajtuk: voltak, akik kiszálltak autójukból egy tábla előtt, hogy tüzetesebben is szemügyre vehessék. A rovásírás ma reneszánszát éli, sokan a nemzeti önazonosság egyik jelképékeként kezelik: egyre több ilyen feliratot tartalmazó póló, használati tárgy készül, de léteznek mese- és tankönyvek, sőt még tanfolyamokra is be lehet iratkozni. A latin betűst megelőző írásmód – ami a kereszténység felvételét követően szorult fokozatosan háttérbe – a legelterjedtebb nézet szerint az arámi eredetű türk írás egyik családjához tartozik. Tőlük tanulhatták a magyarok az 5–6. század körül. Egy másik elgondolás az ómagyar írást az ókori magas kultúrák világába vezeti, s közeli kapcsolatban állónak tartja más ókori írásokkal, így a föníciai, az egyiptomi és a sumér írásokkal, vagyis e szerint ez egy régi (több tízezer évvel ezelőtti), egész Eurázsiában elterjedt írásrendszer része. Ez a nézet a rovásírást az emberiség legősibb kulturális kincsének tekinti. A rovásírást jobbról balra írják, a szavakat szóközökkel választják el egymástól. A rovásírásos helységnévtáblák felállítását bárki kezdeményezheti. Alapesetben nem szükséges hozzá az önkormányzatok engedélye, kivéve, ha a tábla a település tulajdonában lévő területre kerül. A közútkezelő társaság hozzájárulására szükség van: amennyiben olyan helyre kerülnek a feliratok – amelyek tájékoztató tábláknak minősülnek –, ahol nem zavarják a forgalmat, nem takarnak más táblákat, az eddigi tapasztalatok szerint az engedélyt megadják. A hozzájárulás birtokában a táblák felállítását a kivitelező végzi, a gyártó által megadott műszaki rajz alapján. A közút kezelője ezt követően helyszíni szemle során győződik meg a műszaki tartalom kifogástalanságáról. Maguk a táblák néhány tízezer forintba kerülnek, az egyéb költségek (igényléshez szükséges dokumentumok elkészítése, műszaki szakfelügyeleti díj) öt-hatezer forintra tehetőek. (Képet beküldte: Dr. Petre András. Cikk: Dunántúli Napló - BAMA.hu - eredeti cikk)
Figyelem, táblaavatások! E hétvége sem telik el újabb egységes székely-magyar rovástáblák avatása nélkül. A program a következő:
Zalaegerszegi táblaavatók
Kapcsolódó cikkek: |
Majdnem teljes oldalas cikk a rovástáblákról a Dunántúli Naplóban - kis szépséghibával. Remélhetőleg a javuló hozzáállást a szakmai színvonal is követi majd. 
