Megnövekedett érdeklődés mellett zajlott az újabb szavazás, nemzeti írásunk használatak jövőjéről. A rovók többsége a latinbetűs írással párhuzamosan használná a rovást.

Kettős íráshasználat a jövőben

Gyakorlati kérdésről szólt legutóbbi szavazásunk, ezért sokkal többen fejtették ki véleményüket a rovás használatáról. A kérdés időszerűségét az adja, hogy a rovás iránt érdeklődők gyorsan növekvő tábora egyre több területen alkalmazza nemzeti írásunkat. Ezzel párhuzamosan, a nemzeti írásműveltség ellenzői (szégyenpad itt) is gyakran "riogatnak" hátrafelé nyilazással és nyereg alatt puhított hússal, no meg a rovás bevezetése után a latinbetű eltűntetésével. Nos, magukból indulnak ki - hiszen nekik majdnem sikerült kiirtaniuk a rovás, ennek ellenére a rovótársadalom nem pusztítani és tiltani, hanem alkotni kíván. A kettős íráshasználat, miként kettős-hármas-többes nyelvhasználat egyetemes kulturális jog és követendő példa is egyben.

Egyenrangúság - párhuzamos alkalmazás

A rovótársadalom gondolkodásáról képet ad a szavazás eredménye. A túlnyomó többség nem kér többletjogot, nem zárja ki más íráskultúrák létjogosultságát. A szavazók 60%-a viszont nem is elégszik meg keveseb joggal, mint a rovás használatának egyenrangúvá tétele. A jelenlegi hatalom és közélet azonban még csak éppen váltott a rovásműveltség "aczéli" 3 T-rendszerének a "tiltott" ketegóriájából a "tűrt"-be, de nem ritka a színfalak mögötti akadályozás, a nyílt ellenzés, vagy akár a rongálásra való felhívás sem. Bizonyára ennek is betudható, hogy a szavazatok 18,4%-a egyenesen a latin-betűs írás helyett képzeli a rovás jövőjét. Ez ugyan funkcionálisan mindenképp helyes meglátás, de a teljes átállás nagyon magas küszöböt jelent minden szempontból. Majdnem ugyanennyien azonban a rovás szerepét nem élő írásként, hanem pl. nemzeti jelképként (10,3%), vagy a hagyományőrzés részeként (7,6%) látják. Az elhanyagolhatóság határán éppen túl van azok véleménye, akik sehol, sehogyan sem használnák nemzeti írásunkat (3,8%). Nem is kötelezi őket erre senki...

A korszerű rováshasználat előfeltételei:

A válaszadók összesen 78,4%-a egyértelműen az élő rováshasználat mellett tette le a voksát, azonban a való életben ettől még nagyon messze járunk. A párhuzamos, vagy akár kizárólagos használathoz ugyanis meg kell teremteni annak a szükséges feltételeit.

• Technológia fejlesztés, szabványosítás: A korszerű mindennapi használathoz ma már messze nem elegendő a bicska és egy bot, papír és ceruza. A távközléstől a nyomtatásig, aköztéri feliratoktól az oktatásig ma szinte minden a digitális technológián alapul. Viszont Európában ismételten csak utolsóként, az élő írások közül csak a székely-magyar rovás nem része a számítástechnikai szabványnak. Az ügy - állami részvétel teljes hiányával - folyamatban van, de a sikerhez a teljes rovótársadalom munkája szükséges lesz.

• Oktatás: Bár a rováshasználók tábora mára százezres nagyságrendűvé vált, lelkes rovásoktatók százai tanítanak állami közfeladatot önként átvállalva, de hosszú távon elengedhetetlen, hogy a rovásoktatás az alapképzés, a Nemzeti Alaptanterv része legyen.
• Jogi státusz: A mai államok és nemzetek többsége hatalmas energiát és pénzt áldoz arra, hogy (sokszor mesterkélt) identitást hozzon létre. A magyarságnak önálló írásrendszere van, mely az emberiség kultúrkincse is egyben. Ennek ellenére még ma is lehetséges ennek a szellemi örökségnek a tiltása, gyalázása és üldözése. A székely-magyar rovás méltó tagja nemzeti jelképeinknek, szellemi kincseinknek, ezért mihamarabb szükséges az alkotmányos védelme.

Kapcsolódó cikkek:

• Rovásszabvány idegen kézben
• A magyar nyelv (és rovás) napja
• Rovás a közös többszörös