Ráduly János, a tekintélyes munkásságú folklorista, néprajz- és rovásírás-kutató, költő és műfordító több mint 60 éve gyűjt és publikál.

Riport a rováskutatóval - Ráduly János

A Székelyhon munkatársa beszélgetett vele, gyermekkoráról, tanulmányairól és természetesen a rovásírásról is...

– Honnan származik és mit hozott gyermekkorából?

– 1937-ben születtem Korondon, ahol édesapám dolgozott. Mivel ő fiatalon meghalt, édesanyám három gyerekével visszaköltözött Csókfalvára. Tőle tanultam az első népdalokat és -balladákat. Édesanyám sokszor szerepelt színpadon, később én is követtem. Nagyapám pap, ükapám tanító volt, így rengeteg kézirat került a kezembe. Elemista koromban írtam első verseimet. Gyerekkoromban mintegy húszan játszottunk naponta a szomszédságban, esténként a fonókban az asszonyok meséit, tréfáit hallgattam, így a csókfalvi nyelvjárás zamatából sokat vittem magammal a későbbiekben.

– Hol végezte tanulmányait?

– A hetedik osztály elvégzése után a Bolyai Farkas középiskolában tanultam, érettségi után hazakerültem, majd 1955-től az erdőszentgyörgyi líceumnál titkárként és nevelőként dolgoztam. Közben a kolozsvári Babeº–Bolyai Tudományegyetem magyar nyelv- és irodalom szakán végeztem, 1962-ben Kibédre kerültem tanárnak, ahol 43 évig dolgoztam.

– Hogyan indult irodalmi pályája?

– Népköltészeti gyűjtőmunkámat a középiskolában kezdtem, majd Erdőszentgyör­gyön folytattam. 1959 óta közlök újságokban. Igazi tevékenységem Kibéden kezdődött, ahol belemerültem a népballadák gyűjtésébe. 1966-ra elkészült Kibéd népballada-költészete című munkám, amely kevés átdolgozással 1975-ben könyv formájában Kibédi népballadák címmel jelent meg. Ez volt az első igazi népballadai falumonográfia. Ezt 1979-ben és 2004-ben újabb kötet követte.

– Önt költőként és műfordítóként is számon tartják.

– 1965 óta gyerekverseket is közlök, 1968-ban jelent meg első, felnőtteknek szóló versem. 1965-től fordítok, főleg román költőktől. 1993-ban Eminescu Esthajnalcsillag című művét ültettem át magyar nyelvre, ez a legteljesebb magyar nyelvű fordítása ennek a költeménynek.

– Rengeteg mesét is közölt.

– Erdőszentgyörgyi éveimtől, 1958 óta gyűjtöm a meséket, eddig 1060 történetet jegyeztem le. Minden műfajból van köztük: tündér-, állat- és népmese, népi tréfák, anekdoták, mondák, falusi csúfolók.

– Honnan a rovásírás iránti rajongás?

– Tizenöt éves koromban kaptam egy folyóiratot egy parasztasszonytól, abból tanultam meg folyékonyan írni-olvasni a rovásírás jegyeivel. Első cikkem ezen a téren csupán 1992-ben jelent meg. Érdekes adat: 1990-ben csupán 14 székely rovásírásos feliratról tudtunk, ez a szám mára elérte a hatvanat. Kicsit mosolyogva, kicsit büszkén mondhatom, hogy ebből mintegy negyvenet én hoztam a közkincsbe.

– Hány kötete jelent meg eddig?

– Eddig 53 önálló kiadványom és egy közös interjúkötetem jelent meg. Ebből 35 néprajzi-népköltészeti, 7 verses, 8 rovásírásos, 1-1 könyv pedig irodalmi anekdotákat, helytörténelmi, illetve Jékely-leveleket tartalmaz. Az antológiák, évkönyvek, kalendáriumok, tankönyvek száma meghaladja a hetvenet.

– Hogyan összegezné írói pályáját?

– Egyelőre nem összegzek, mert alkotói pályám még nem zárult le, több kézirat is előkészületben van. A bartóki „tele bőrönd” nem mozgásképtelen. Legalábbis itt, Kibéden, a megmaradás őrhelyén...

(Székelyhon.ro - Gligor Róbert László)

Kapcsolódó cikkek: