Reményik Sándor, erdélyi költő 120 éve született. A Magyarországon méltatlanul mellőzött művész egyik versében megjelenik az ősök írása is.

Homokba írtam...  

Puszták homokján különös betűk. 
Fénylik a rajzuk, a vonaluk él,
Puszták homokján különös rovás;
Tán harci dal, tán baráti levél,
Talán imádság. Olyan egyre megy,
Elmossa zápor, letörli a szél.
Puszták homokján különös rovás.

Homokba írtam minden mondatom,
Zápor elmossa: ne fájjon nagyon,
Letörli a szél: ne fájjon nagyon,
Homokba írtam minden mondatom.

A költő a legnehezebb időkben - a két világháborű között - is hirdette a nemzet élniakarását, mely a mai nap is példaértékű. A Házsongárdi Temetőben lévő síremlékén a következő idézet áll:

"Egy lángot adok, ápold, add tovább"

Kapcsolódó cikkek:

• Rovás az alkotótáborban
• Boromisza - kiállításmegnyitó