Megjelenésekor vitákat váltott ki a rovott magyar mesekönyv manga stílusú képekkel. Úgy tűnik, hogy az idő igazolta a próbálkozást: a megcélzott korosztály kedveli, s mindenki sokat beszél róla.

Mangarajz a rovásmesék mellé

Vajon hol férnek meg egymás mellett a székely-magyar rovásjelek és a manga stílusú rajzok? Illyés Gyula Hét meg hét magyar népmese című könyvének rovásírással nemrégiben kiadott változatában biztosan. Az illusztrációk a szolnoki Ócsai Angéla keze nyomát dícsérik, aki a rajzolás mellett zenél, énekel, egyetemre jár és japánul tanul. 

— Gyerekkoromban arról „álmodtam”, hogy egyszer egy mesekönyvhöz készíthetek majd rajzokat. Lám, az álmom megvalósult — meséli mosolyogva Ócsai Angéla, miközben belelapoz Illyés Gyula Hét meg hét magyar népmese című könyvének rovásírással kiadott változatába. A könyv illusztrációit ugyanis a szolnoki fiatal lány készítette, ráadásul nem mindennapi, manga stílusú rajzok díszítik a kötetet. Angéla szerint, bár talán szokatlan a „párosítás”, megférnek együtt a rovásjelek és a távol keleti figurák.

— Talán furcsa, de az a fontos, hogy ebben a könyvben találkozik a múlt és a jelen, a régi és a modern dolgok kapnak együtt helyet — mondja.

— Úgy gondolom, hogy a rovásírás egy élő dolog, nem egy elfeledett tárgy. Így miért ne ültethetnénk modern környezetbe, akár egy másik kultúrába? Mégis felmerül a kérdés, hogy miért éppen japán stílus? A válasz igazából egyszerű, nemcsak a képeket készítő Angélához, hanem a kötet átírásában és kiadásában részt vevő Sípos Lászlóhoz, aki egyébként a Rovás Alapítvány elnöke, is közel áll Japán és az ország kultúrája.

— Középiskolásként rendszeresen fogadtam japán cserediákokat, aztán Laci segítségével, aki korábban már járt Japánban, én is eljutottam a felkelő nap országába. Amikor megszületett a mesekönyv ötlete, és engem válaszott ki illusztrátornak, s Laci elmondta, hogy milyen stílusú képeket képzel el, örültem — meséli Angéla, aki egyébként tanulja a japán nyelvet.

A lány összesen tizenhat képet rajzolt a könyvbe, a mesékhez a saját képzelete alapján készítette alkotásait. A borítórajz készült a legvégén, azon fedezhetők fel leginkább a japán stílus jegyei. A rajzok mintegy két hónap alatt készültek el, ez idő alatt Angéla, ahogy mondja, éjjel-nappal alkotott. Persze ez számára öröm, hiszen nagyon szeret rajzolni. Gyermekkora óta készít rajzokat, a Tiszaparti gimnáziumban töltött évei alatt rajzfakultációs volt. A rajz mellett másik nagy „szerelme” a zene és az éneklés. Nem is véletlen, hiszen szülei zenetanárok, Angéla születésétől a zenével nőtt együtt.

— Édesanyám zongoratanárnő, édesapám pedig hegedűtanár a Bartók Béla Zeneiskolában, és közreműködnek a Szolnoki Szimfonikus Zenekarban is. Én gyermekkoromtól hegedülök, emellett pedig népdalokat éneklek. A húgom furulyázik — meséli Angéla, aki az énekléssel ma is sok helyen fellép.

— A zene, az éneklés nagyon közel áll hozzám. Még nem tudom, mit szeretnék majd a későbbiekben dolgozni, de szeretném, ha a zene végigkísérné az életemet — tette hozzá. 

Angi a napokban zárta le a téli vizsgaidőszakot, sikeresen teljesítette a nem kevesebb, mint 12 vizsgáját. Debrecenbe ját egyetemre, magyar-történelem szakon tanul, jelenleg másodéves. Ahogy mondja, manapság a nyelvészet érdekli, nagyon szeret írni, olvasni, az irodalom közel áll hozzá. A sokoldalú lány tehát rengeteg dologgal foglalkozik, most a sikeres félév végén van néhány napja, hogy pihenjen. — Épp ma van gimnáziumi osztálytalálkozónk, jó lesz kicsit összejönni, beszélgetni — meséli Angi, aki pihenésként, ha ideje van, szívesen kisétál a Zagyva-partra a kiskutyájával.

(Szoljon.hu)

Kapcsolódó cikkek:

• Szoljon.hu - eredeti cikk
• Klasszikusok rovással - Szolnok
• Rováskönyv-bemutató Szolnokon
• Illyés Gyula: Hét meg hét magyar népmese - rováskiadás