| Rovásírásklub |
| 2010. május 14. péntek, 17:59 |
|
Következő foglalkozás: május 25.17 óra
Beszélgetés Czippán Istvánnal Miért fontos ma a rovásírással, helyesebben rovással foglalkozni? Czippán István: Valóban a rovásírás olyan egymás melletti két szó, mely ugyanazt jelenti. Valamikor rótták a betűket, ami az írás egy módja volt. Talán jobb is lett volna a rovó szakkör elnevezés, mert az kifejezőbb. Meg kell említenem, hogy ez a klub, - több év kihagyás után -folytatása egy előző rovásíráskörnek, mely teltházas előadásokat is tartott. Gondolok itt Tolcsvay vagy Szörényi Levente előadására.
A körben nemcsak a jeleket tanuljuk közösen, előadásokat is hallgatunk. Minden második kedden találkozunk. Egyik alkalommal rovunk, gyakorlunk, beszélgetünk, a másik alkalomra előadókat hívunk. Kovács Imre Barna kalligráfus, az írásokról általában beszélt. A kalligráfia a díszes, szép kézírással, annak művészi fokú gyakorlásával foglalkozik. A másik előadáson a honfoglalásról és az azt megelőző pár évtizedről, én meséltem: az Árpád nemzetség, a Turul nemzetség kultúrája, őseink nyelve és a nyelvet megörökítő írás volt a téma. A Kárpát-medencében nagyon sok rovott emlék van. Ezek egyike a 8. századból származó szarvasi tűtartó, melyen 58 rovásjel található és olvasható mai magyar nyelven! Hozzátartozik a történelmünkhöz, hogy volt és van ilyen írásunk. A honfoglaláskori egyéb emlékeinkkel együtt adnak egy olyan képet, ami a magyarság kultúrájára emlékeztet és megtart bennünket.
Kedves diákszokás, hogy a gyerekek a rovást nem ismerő tanárok óráin így leveleznek.
Jómagam az 50-es éveimen túl voltam, amikor először találkoztam ezzel az írásformával. A mi korunkban az iskolában meg sem emlékeztek róla. 50-60 évig a rovásról szó sem esett. Nemrég viszont megjelent az első nagyobb lélegzetű könyv, az „Egri csillagok” is rovással. Azt azoknak ajánlom, akik már folyamatosan tudnak olvasni, mert csak úgy élvezhető a szöveg.
Nagyon jó könyvet használunk. Friedrich Klára Új Rovásírás Tankönyv és Szakköri Ötlettár című művét. Nem véletlenül esett erre a könyvre a választás. Szórakoztató feladatok is vannak benne, és a gyakorlatokat azok is el tudják végezni, akik teljesen elölről kezdik a tanulást. A közösség kedvesen duruzsolva, egymást segítve oldja meg a feladatokat. Mindez élvezetes mindenki számára.
Egyrészt nehéz megtanulni, mert hasonlóak a jelek, másrészt könnyű, mert egyfajta logikával - az előbb említett szakkönyv is javasol egyet - három csoportra osztva könnyebben megjegyezhetőek. Régen fába, kőbe, maradandó anyagba róttak, ami azt jelenti, hogy a jelek többsége egyenesekből áll. Nehéz ezekbe az anyagokba ívelt vonalat róni. Igen. Annak idején a magyar nyelv ugyanannyi betűből állt, mint manapság, és mindegyikre külön volt jelünk. Nagy veszteséget okozott a latin betűs ábécére való átírás. Emiatt kellett kitalálni dupla, később már a „dzs” miatt hármas betűt is. Az „x”-et „ksz”-nek rójuk. Persze mindent jobbról balra írunk. Az első rovásjeleket tartalmazó tatárlakai korong 6500 éves. Sok mindent megéltek ezek a jelek a több évezred alatt. Többféle ábécé alakult ki, melyek nagyon kevés jelben különböznek egymástól. Székelyföldön – ezért is hívják székely- magyar rovásírásnak – megmaradt egy olyan formája, mely talán a legrégebbi írásokra vezethető vissza. Vannak módosulatok, de most egységesítik a rovás ábécét, ami azt jelenti, hogy a helyesírás, az írás és az olvasás is egyértelművé válik.
Mindenkit nagy szeretettel várunk. Jönnek szülők gyerekekkel, nagymamák unokákkal, de szívesen látnék még több fiatalt. Biztos, hogy nagyon jól fogják magukat érezni.
Kapcsolódó cikkek: |
Rovásírás-oktatás minden páros hét keddjén 17-19 óráig az érdi Szepes Gyula Művelődési Központban. Vezeti: Czippán István.