Igazi rovástörténeti csemege a Felvidék déli részének rovásos kopjafáit feldolgozó tanulmánykötet, L. Juhász Ilona tollából.

Fába róva, földbe ütve... (honlap itt)

Cím: A kopjafák/emlékoszlopok mint a szimbolikus térfoglalás eszközei a szlovákiai magyaroknál

Szerző: L. Juhász Ilona

A felvidéki Fórum Kissebségkutató Intézet gondozásában megjelent könyv igazi csemege. A fősodortól távol eső témát dolgoz fel a tudományosság igényével, s eredményeiből sok tanulság vonható le. Külön érték a rováskutatók számára, hogy a Felvidék déli részéről az úgynevezett "rendszerváltás" időszaka előtti kopjafákra vésett rovásfeliratokat is feldolgozza, melyek közül nem sok került be a rovótársadalom által számon tartott emlékek közé.

Részletek:

A rendszerváltás előtt szervezett művelődési táborokban állított kopjafákra – egyetlen kivételtől eltekintve – rövid feliratokat véstek. Általában az állítás éve, esetleg a rendezvény neve vagy annak rövidítése és a kopjafát állíttató főiskolák mellett működő magyar ifjúsági klubok nevének rövidítése, valamint rovásírással a „vagyunk” felirat került. 

Szaláncon a kassai cserkészcsapat állított emlékoszlopot az egyik táborozás befejezéseként, amelyen különféle feliratok olvashatóak. Az állítás oka, az állíttatók és az időpont mellett több bibliai idézetet is felvéstek, valamint rovásírással is rávéstek egy rövidebb és egy aránylag hosszabb szöveget.

Amint már említettem, a művelődési táborokban állított kopjafákra általában rovásírással vésték fel a „vagyunk” feliratot. A rovásírás az 1989-es rendszerváltást követően sem tűnt el, holott ekkor már minden cenzúra nélkül az kerülhetett a kopjafára, amit az állíttató csak akart. Sok esetben napjainkban is fontosnak tartják az olyan rovásírásos feliratokat, amivel üzenhetnek a hatalomnak és az utókornak. Mivel a magyarok közül sem tudja gyakorlatilag senki sem olvasni a rovásírást, így tehát ők sem értik, mit véstek az oszlopra az alkotók. Általában rövidebb szövegről van szó, Tányon például a honfoglalás évét és az oszlop állításának időpontját vésték fel rovásírással. Az átlagnál hosszabb rovásírásos szöveg olvasható például a kassai cserkészek által Szaláncon, vagy pedig a rimaszombati temetőben álló, az 1948-as honvédek emlékére emelt kopjafán.

Ugyancsak hosszabb rovásírásos felirat került a dunamocsi kopjafára, amely eredetileg a millecentenáriumra készült, az önkormányzat azonban nem 1996-ban, hanem 1997-ben állította fel. A kopjafa készítője az írta fel rovásírással, hogy milyen alkalomból készült. Sidó Szilveszter fafaragó a következőképpen emlékezett 2004-ben az akkori történésekre:

„Ez volt az időszak, amikor Meciar volt hatalmon és jött a minisztériumból egy körlevél. Ez akkor volt, amikor Krasznahorkán is volt az a bizonyos probléma az ottani millecentenáriumi emlékművel, amit őriztek akkoriban éjjel-nappal. Akkor, hogy megkapta azt a bizonyos levelet a dunamocsi polgármester, ő is megijedt, hogy akkor most mi lesz, nem akart problémát magának. Én majdnem készen voltam a kopjafával. Úgyhogy nem is merte vállalni, hogy fel legyen állítva, nem is lett, úgyhogy megvárta a következő évet, 1997-et. Akkor márciusban, március 15-én lett felállítva. Ráadásul nem köztéren lett felállítva, hanem a református templom kertjében.

Nagy vita volt akörül is a faluban, a képviselő testületben, hogy mi legyen az a mondat, amit majd ráfaragok. Nem értem, hogy lehet ennyi időt eltölteni azzal, hogy mi kerüljön rá. Akkor azt mondtam, hogy ez a kopjafa eredetileg a magyar honfoglalás évfordulójára készült, arra tervezetem, olyan motívumokat faragtam rá, ez nem lehet más, mint a magyar honfoglalás emléke. Én ha nem merik ráírni, akkor kitaláltam, hogy ráfaragom szépen rovásírással, igaz, senki se tudja majd elolvasni, de ez a fa akkor is arra készült, ezt kell ráírni. "

(eredeti forrás itt)

Kapcsolódó cikkek:

• Rovásos síremlékek
• Rovásemlékmű - Balatonszepezd