Minél régebbi egy nyelv írástörténete, annál több változást - ma már érdekességszámba menő jelet, megoldást találhatunk a múltban. Mint ismeretes a latin-betűs magyar írásnak hosszú utat kellett bejárnia annak ma megszokott formájáig, betűhasználatáig. A kezdetekkor a magyar nyelv változatos hangjaira nem volt elegendő betű, így majd ezer évig tartott a kényszer szülte fejlődés - amely még mindig messze van az optimális megoldástól.

A fejlődés egyik középkori terméke volt az "kettőpontos ipszilon" (ÿ), melyet még a mai napig használnak a szakemberek bizonyos nyelvemlékek korhű megjelenítésekor. Ennek a betűnek a hivatalos leírásában azonban korábban nem szerepelt, hogy magyar betű is, ezért a Magyar Szabványügyi Testület javaslatot tett az Unicode Konzorciumnál a szabány leírásának módosítására. Dr. Hosszú Gábor és Krauth Péter 2009 augusztusában nyújtotta be a szabványtervezetet, amely az elmúlt napokban bekerült a szabvány következő kiadásának szövegébe.

Az Unicode Konzorcium az a nemzetközi testület, melynél - többek között-  szintén a Magyar Szabványügyi Testület szabványjavaslata alapján hivatalos szabványosítási eljárás folyamatába került a rovás íráscsalád 3 tagja: